-
1 κάμπτω
κάμπτω, 1) beugen, krümmen; ὄφρα ἴτυν κάμψῃ Il. 4, 486; ὑπὸ γλωχῖνα δ' ἔκαμψαν 24, 274; γόνυ u. γόνατα κάμπτειν, die Kniee beugen, um sich zu setzen u. auszuruhen, 7, 118. 19, 72; γόνατα χεῖράς τε, er bog die Kniee u. die Arme, ließ sie ermattet ruhen, Od. 5, 453; Aesch. οὐ κάμπτων γόνυ, ungebeugt, das Kniee nicht ausruhend, Prom. 32; ἄσμενος δὲ τἂν σταϑμοῖς ἐν οἰκείοισι κάμψειεν γόνυ, er möchte gern ausruhen, 396; κῶλα κάμψον τοῠδ' ἐπ' ἀξέστου πέτρου Soph. O. C. 19; so auch εὖτε νῦν ἕδρας πρώτων ἐφ' ὑμῶν τῆςδε γῆς ἔκαμψ' ἐγώ, da ich bei euch zuerst mich niedergelassen, 85; vgl. Eur. Hec. 1150; Ggstz εὐϑύνω, Plat. Prot. 325 d; im med., καμπτόμενον τὸ σῶμα, sich krümmen, im Ggstz von ἐκτεινόμενον, Tim. 74 b; von Linien u. Flächen, dem διατείνεσϑαι entggstzt, Plut. de ad. et amic. discr. 31; γραμμή, gekrümmte u. auch gebrochene Linie, Arist. Metaph. 4, 6 γραμμὴ κἂν κεκαμμένη ᾐ, συνεχὴς δέ, μία λέγεται u. τὴν δὲ κεκαμμένην καὶ ἔχουσαν γωνίαν. – 2) von der Rennbahn entlehnt, um das Ziel herumbiegen, umlenken u. auf der andern Seite zurückfahren; κάμπτοντος ἵππου Soph. El. 734; vgl. Aesch. Ag. 335; περὶ νύσσαν Theocr. 24, 119; sc. ἵππους od. ἅρμα u. dgl., übh. herumfahren, κάμψας τὸ ἀκρωτήριον, nachdem er um das Vorgebirge herumgefahren war, Her. 4, 43. 42. 7, 122 u. Folgde, wie Strab. VIII, 378 D. Sic. 13, 64; Ar. sagt περὶ ἄκραν κάμπτων Ach. 96; τὸν κόλπον κάμπτων Her. 7, 58; κάμψειε πάλιν ϑυμέλας οἴκων πάτρας Eur. Rhes. 235; absolut, πάλιν δὲ κάμψας εἰς ὄρος κομίζομαι τὸν παῖδα Bacch. 1225. – Uebertr., ἐνταῦϑα κάμπτειν τὸν ταλαίπωρον βίον Soph. O. C. 91, enden den Lebenslauf, wie Eur. ὅταν δὲ κάμψῃς καὶ τελευτήσῃς βίον Hel. 1666. – Nach Hesych. auch τὸ ἐν τῇ ᾠδῇ καμπὰς ποιεῖν, wie νέας ἁψῖδας ἐπῶν Ar. Th. 53; Philostr. – 3) übertr., bewegen, rühren, u. stärker, demüthigen; ὑψιφρόνων τινὰ βροτῶν Pind. P. 2, 51; τοιαῖσδε πημοναῖσι κάμπτομαι Aesch. Prom. 237, vgl. 306. 511; ἐπειδὴ δὲ σοῦ ἀκούω κάμπτομαι Plat. Prot. 320 b; Ggstz καρτερεῖν, Lach. 192 e; ἐὰν κάμπτηται καὶ ἕλκηται πρὸς φιλοσοφίαν Rep. VI, 494 e; im schlechten Sinne, ἐπὶ τὸ ψεῦδος τρεπόμενοι πολλὰ κάμπτονται καὶ συγκλῶνται Theaet. 173 a; – καμφϑῆναι καὶ μεταγνῶναι Thuc. 3, 58; Sp.
-
2 κάμπτω
κάμπτω, (1) beugen, krümmen; γόνυ u. γόνατα κάμπτειν, die Kniee beugen, um sich zu setzen u. auszuruhen; γόνατα χεῖράς τε, er bog die Kniee u. die Arme, ließ sie ermattet ruhen; οὐ κάμπτων γόνυ, ungebeugt, das Knie nicht ausruhend; ἄσμενος δὲ τἂν σταϑμοῖς ἐν οἰκείοισι κάμψειεν γόνυ, er möchte gern ausruhen; εὖτε νῦν ἕδρας πρώτων ἐφ' ὑμῶν τῆςδε γῆς ἔκαμψ' ἐγώ, da ich bei euch zuerst mich niedergelassen; im med., καμπτόμενον τὸ σῶμα, sich krümmen; von Linien u. Flächen; γραμμή, gekrümmte u. auch gebrochene Linie. (2) von der Rennbahn entlehnt, um das Ziel herumbiegen, umlenken u. auf der andern Seite zurückfahren; übh. herumfahren, κάμψας τὸ ἀκρωτήριον, nachdem er um das Vorgebirge herumgefahren war. Übertr., ἐνταῦϑα κάμπτειν τὸν ταλαίπωρον βίον, enden den Lebenslauf. (3) übertr., bewegen, rühren, u. stärker, demütigen -
3 γονυ
γόνᾰτος, ион. γούνᾰτος, эп. тж. γουνός τό (эп. dat. тж. γουνί; pl.: nom. и acc. γόνατα, γούνατα и γοῦνα, gen. γονάτων, γουνάτων и γούνων, dat. γόνασι, γούνασι, γούνεσσι и γονάτεσσι)1) колено(κάμηλος ἔχει τέσσερα γούνατα Her.; τὰ γόνατα κάμπτειν Hom., Arst.)
ἑζόμενος ἐπὴ γοῦνα Hom. — опустившись на колени;ὀλίγον γ. γουνὸς ἀμείβων Hom. — медленно переставляя ноги;γούνατά τινος (ὑπο)λύειν, δαμνᾶν или βλάπτειν Hom. — сбивать с ног кого-л;ὑπολύεταί μοι τὰ γόνατα Arph. — у меня ноги подкашиваются;Ἀσία χθὼν ἐπὴ γ. κέκλιται Aesch. — повержена на колени Асийская земля;ἐς γ. τέν πόλιν βαλεῖν Her. — сокрушить государство;ἐν γούνασι θεῶν κεῖται Hom. — (это) в воле богов;как символ мольбы:γούνατά τινος ἱκάνειν и ἱκάνεσθαι, πρὸς γοῦνά τινος καθέζεσθαί (тж. λιτανεύειν, λίσσεσθαι или ἅψασθαί) τινα γούνων Hom., ἱκετεύειν πρὸς τῶν γονάτων Dem. — припадать с мольбой к чьим-л. коленам;γούνων или γοῦνα λαβεῖν и ἑλεῖν, χεῖρας βαλεῖν ἀμφὴ или περὴ γούνασί τινος Hom., τῶν γουνάτων λαβέσθαι Her. или γ. τινὸς ἀμπίσχειν χερί Eur. — с мольбой обнимать (чьи-л.) колени;γ. κνήμης ἔγγιον Arst. или ἀπωτέρω ἢ γ. κνάμα Theocr. погов. — колено ближе голени (ср. «своя рубашка ближе к телу»)2) бот. узел(τὸ ξύλον ῥᾷον κατεάσσεται περὴ τὸ γ. Arst.)
3) бот. колено, междоузлие(καλάμου Her., Xen.)
-
4 γόνυ
γόνυ, τό, γόνατος, ion. γούνατος, auch γουνός, γοῦνα, γούνων, äol. plur. γόνα od. γόννα, f., Neue zu Sappho frg. 25; Hom. γόνυ, γούνατος Íliad. 21, 591, γουνός Iliad. 11, 547 Odyss. 19, 450, γοῦνα, γούνατα, ἄμφω γούνατ' ἔκαμψεν Odyss. 5, 453, γούνων, γούνασι(ν), γούνεσσι (ν) Iliad. 9, 488. 17, 451. 569, var. lect. γούνασσι(ν), Aristarch Iliad. 9, 488 γούνεσσι, ἔχει μέντοι λόγον καὶ ἡ διὰ τοῦ ᾱ, γούνασσι, Scholl. Didym. – 1) das Knie ( genu), von Hom. an überall, von Menschen; von Thieren, z. B. von Pferden, Iliad. 17, 451; von Kameelen, Her. 3, 103; Xen. Equ. 1, 6; Arist. öfter. Das Berühren u. Umfassen des Kniees war Zeichen demüthigen Flehens, dah. ἅψασϑαι γούνων, λαβεῖν γούνων, γούνατα, Hom. ἥψατο γούνων Iliad. 1, 512, λαβὲ γούνων 1, 407, λαβὲ γούνατα Πηλείωνος 24, 465, ἐμὲ λισσέσκετο γούνων 9, 451; λαβομένη τῶν γουνάτων Her. 9, 76; Prosa, προςπίπτειν πρὸς τὰ γόνατά τινος, unser: Einem zu Füßen fallen; προςπίτνω σε γόνασι Soph. Phil. 483; γόνυ κάμπτειν, das Knie beugen, sich niederlassen, ausruhen, Il. 7, 118. 19, 72; Aesch. Prom. 32 u. öfter. – Das Knie wird als Hauptsitz der Schnellfüßigkeit u. Körperkraft übh. angesehen, ἐν δὲ βίην ὤμοισι καὶ ἐν γούνεσσιν ἔϑηκεν II. 17, 569; ὅς οἱ ἐπῶρσε μένος λαιψηρά τε γοῦνα 22, 204; γούνατα δ' ἐρρώσαντο, die, Kniee bekamen Kraft, Odyss. 23, 3; εἰς ὅ κ' ἀυτμὴ ἐν στήϑεσσι μένῃ καί μοι φίλα γούνατ' ὀρώρῃ, so lange ich kräftig bin, Iliad. 9, 610; ὄφρ' ἀρετὴν παρέχωσι ϑεοὶ καὶ γούνατ' ὀρώρῃ Odyss. 18, 133; μή μιν λιμὸς ἀτερπὴς γούναϑ' ἵκοιτο Iliad. 19, 354. Dah. γούνατα λύειν τινός, die Kniee Jemandes lösen, erschlaffen machen, tödten, Iliad. 5, 176 ἐπεὶ πολλῶν τε καὶ ἐσϑλῶν γούνατ' ἔλυσεν, Odyss. 20, 118 οἳ δή μοι καμάτῳ ϑυμαλγέι γούνατ' ἔλυσαν ἄλφιτα τευχούσῃ; parodirt von Metagen. Ath. XIII, 571 b; ὑπολύεταί μοι τὰ γόνατα Ar. Lys. 216. Aehnlich wie wir: γόνυ πάλλεται γερόντων, schlottert. Ar. Ran. 345; κάμνει Eur. Phoen. 834; ἇς γόνυ χλωρόν, vom jugendlichen Alter, Theocr. 14, 70; ϑεῶν ἐν γούνασι κεῖται Iliad. 17, 514. 20, 435 Odyss. 1, 267. 400. 16, 129, es liegt im Schooße der Götter, es hängt von dem Willen der Götter ab; Νύμφαι ἐπὶ γούνασι κοῠρον ἔχοισαι Theocr. 13, 53. Uebertr. wird ἐς γόνυ βάλλειν, κλίνειν, ῥίπτειν, πίπτειν auch von Völkern u. Städten gesagt, stürzen, in Verfall bringen u. gerathen, τὴν πόλιν Her. 6, 27; Ἀσία χϑὼν αἰνῶς ἐπὶ γόνυ κέκλιται Aesch. Pers. 930; oft bei Sp., wie App., Ael. V. H. 3, 17; vgl. B. A. p. 40. – 2) die Jahresschüsse, Absätze, Knoten der Halmenpflanzen, des Rohres, Her. 3, 98; Xen. An. 4, 5, 26 u. Sp.
-
5 υγρως
-
6 ὑγρός
A , etc.: [comp] Sup.- ότατος X.Eq.7.7
, etc.:—wet, moist, fluid (opp. ξηρός) , ὑγρὸν ἔλαιον, i. e. olive-oil, opp. fat or tallow, Il.23.281, Od.6.79; ὑ. πίσσα, νᾶπυ, raw pitch, liquid mustard, SIG1171.14 (Lebena, i B. C.), IG42(1).126.22 (Epid., ii A. D.); τὸ ὑ. ξύλον, opp. τὸ ξηρόν, Ev.Luc.23.31;ὑγρὸν ὕδωρ Od.4.458
; ἄνεμοι ὑγρὸν ἀέντες winds blowing moist or rainy, 5.478, 19.440, Hes.Op. 625, Th. 869; ὑ. ἅλς, πέλαγος, θάλασσα, Pi.O. 7.69. P.4.40, A.Supp. 259; ὑγρὰ νύξ a wet night, Pl.Criti. 112a; ἐφ' ὑγροῖς ζωγραφεῖν paint on a wet ground, Plu.2.759c.2 ὑγρά, [dialect] Ion. ὑγρή, ἡ, the moist, i.e. the sea,ἐπὶ τραφερήν τε καὶ ὑγρήν Il.14.308
; , Od.1.97; ;πουλὺν ἐφ' ὑγρήν Il.10.27
; so ὑγρὰ κέλευθα the watery ways, i. e. the sea, 1.312, Od.3.71.3 τὸ ὑ. andτὰ ὑ.
wet, moisture,Hdt.
1.142, Hp.Loc.Hom.9, Liqu. tit.; Liquid, Hdt.4.172;γῆ ὑγρῷ φυραθεῖσα Pl.Tht. 147c
; ἐξερρύα συχνὸν ὑγρόν a quantity of fluid, IG42(1).122.4 (Epid., iv B. C.); μετρεῖν τὰ ὑγρά liquids, ib.22.1013.10;ἐπὶ ὑγροῖς οὐκ ἐξὸν δανείζειν PGnom. 232
(ii A. D.).4 μέτρα ὑγρὰ καὶ ξηρά liquid and dry measure, Pl.Lg. 746e.5 θῆρες ὑ. water-animals, opp. πεζοί, AP9.18 (Germ.);οἱ ὄρνιθες οἱ ὑ. Philostr. Im.1.9
; ὑ. ἀοιδός, of a frog, AP6.43 ([place name] Plato).6 of the bowels or faeces, loose, Hp.Aph.2.20, Arist.HA 617a1.7 ὑ. σφυγμός a damp pulse, defined by Gal.19.405.II soft, pliant, supple, of the eagle's back, Pi.P.1.9; of the limbs and body,ὑγραῖς ἐν ἀγκάλαις E. Fr. 941
, cf. Babr.34.7; ὑγρὸς τὸ εἶδος, of Ἔρως, Pl.Smp. 196a; νεώτερος καὶ ὑγρότερος, opp. σκληρός, Id.Tht. 162b;χορῷ.. ἔτερπον κέαρ ὑγροῖσι ποσσί B.16.108
;ὑ. ὀρχηστής Poll.4.96
, cf. Arist.PA 655a24 ([comp] Comp.); ὑγρὰ ἔχειν τὰ σκέλη, of a horse, X.Eq.1.6; of a horse's neck, Id.Cyn.4.1 (so in Adv. of colts, γόνατα ὑγρῶς κάμπτειν, ὑγρῶς τοῖς σκέλεσι χρῆσθαι, Id.Eq.1.6, 10.15); of the hare, Id.Cyn.5.31; of the jackal,ταχυτῆτι διαφέρει διὰ τὸ ὑγρὸς εἶναι καὶ πηδᾷ πόρρω Arist. HA 580a30
; also of plants,ὑ. ἄκανθος Theoc.1.55
;ὑ. χολάδες Babr. 1.10
; σῶμα ὑγρὸν κείμενον lying in an easy position, Hp.Prog.3;ὑγρὸν χύτλασον σεαυτόν Ar.V. 1213
; κέρας ὑ., of a bow, Theoc.25.206.2 languid, feeble, of one dying,ἐς ὑγρὸν ἀγκῶνα.. παρθένῳ προσπτύσσεται S.Ant. 1236
;κἀπιθεὶς ὑγρὰν χέρα E.Ph. 1439
.4 moist with wine, tipsy,ὑγρὴν τὴν ψυχὴν ἔχειν Heraclit.117
;ἡ διάνοια ὑ. γεγενημένη Plu. 2.713a
;οἰνοβαρὴς.. ὑγρὸν ἀείδων, οὐ μάλα νγφάλιον κλάζων μέλος Opp. H.2.412
.5 of the eyes, melting, languishing,ὑ. βλέμμα Anacreont. 15.21
; (Antip. Sid.);ἐπ' ὄμμασιν ὑγρὰ δεδορκώς APl.4.306
(Leon.);τῶν ὀφθαλμῶν τὸ ὑ. ἅμα τῷ φαιδρῷ Luc.Im.6
; also πόθος ὑ. a languishing, longing desire, h.Pan.33. Adv.,ὑγρῶς βλέπειν Philostr.Ep.33
: [comp] Sup.,ὑγρότατα καὶ πένθιμα μελῳδεῖν App.BC1.106
.6 of language, smoothly flowing, D.H.Dem. 20.7 metaph. of persons or their tempers, facile, pliant, easy,ὑγρός τις καὶ δημοτικός Plu.Mar.28
;κόλαξ ὑγρὸς ὢν μεταβάλλεσθαι Id.2.51c
; τὸ Κίμωνος ὑ. his easy temper, Id.Per.5; pleasure-loving, Hsch.; ὑγρότατος ἐς ταῦτα prone to.., App.BC5.8;ὑ. τῷ γελοίῳ Plu. Brut.29
([comp] Comp.).b soft, dainty, luxurious, voluptuous, Id.2.751a;ὑ. πρὸς τὴν δίαιταν Id.Sol.3
;βίου.., ὃν πάντες εἰώθασιν ὀνομάζειν ὑγρόν Alex.203
; cf.ὑγρότης 11.2
.8 of the vowels α ι υ, sometimes long and sometimes short, S.E.M.1.100.III Adv. ὑγρῶς, v. supr. 11.1 and 5; also ὑγρότερον δαπανᾶν spend more freely, Phld. Oec.p.73J. -
7 γόνυ
γόνυ, (1) das Knie (genu). Das Berühren u. Umfassen des Kniees war Zeichen demütigen Flehens; προςπίπτειν πρὸς τὰ γόνατά τινος, unser: einem zu Füßen fallen; γόνυ κάμπτειν, das Knie beugen, sich niederlassen, ausruhen. Das Knie wird als Hauptsitz der Schnellfüßigkeit u. Körperkraft übh. angesehen; γούνατα δ' ἐρρώσαντο, die Kniee bekamen Kraft. Dah. γούνατα λύειν τινός, die Kniee j-s lösen, erschlaffen machen, töten; ἇς γόνυ χλωρόν, vom jugendlichen Alter; ϑεῶν ἐν γούνασι κεῖται, es liegt im Schoße der Götter, es hängt von dem Willen der Götter ab. Übertr. wird ἐς γόνυ βάλλειν, κλίνειν, ῥίπτειν, πίπτειν auch von Völkern u. Städten gesagt: stürzen, in Verfall bringen u. geraten. (2) die Jahresschüsse, Absätze, Knoten der Halmenpflanzen, des Rohres
См. также в других словарях:
καμπεσίγουνος — καμπεσίγουνος, ον (Α) αυτός που κάμπτει τα γόνατα κάποιου («καμπεσίγουνος ἡ Ἐρινύς, ἀπό τοῡ κάμπτειν τὰ γόνατα τῶν ἁμαρτανόντων», Ησύχ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < καμπεσί (< κάμπτω) + γουνος (< γόνυ, πρβλ. ιων. γεν. γούνατος), πρβλ. βαρύ γουνος, ταχύ… … Dictionary of Greek